Nyelvtanulás – de mikor?

Mindennapos jelenet: egy külföldi próbál információt kérni honfitársunktól, aki zavartan hebeg valamit, majd elsiet. Nem mindennapos
jelenet: a turistát egy öt év körüli kisfiú igazítja útba – tökéletes angolsággal.
Hogy is van ez?

„A hozzánk járó gyermekeknél ez természetes
– mondja Suzy Jones a Happy Kids Bölcsőde és Óvoda oktatási igazgatója. –
Könnyen, magától értetődően jutnak el ide, a szó valódi értelmében mi nem tanítjuk őket idegen nyelvre, nincsenek angol óráink.
Nálunk az egész élet folyik angolul, és nem csak a nyelvhasználat, de a pedagógiai módszertanunk is angolszász alapokra épül.”
Ebben az óvodában a gyerekekkel kis létszámú csoportokban foglalkoznak a pedagógusok, így mindegyikükre kellő figyelem jut.
Van 3-4, 4-5 és 5-7 éves csoportjuk, viszont abban egy kicsit eltérnek a hagyományos óvodáktól, hogy hozzájuk már 18 hónapos kortól hozhatják a piciket. A legkisebbek maximum tizenketten lehetnek.

Hogy kik és miért íratják angol nyelvű óvodába hazánkban a gyerekeiket? Sok külföldi család van, akik átmenetileg hazánkban élnek, és nekik fontos, hogy a gyermekük tökéletesen beszélje az angolt – sokszor éppen azért, mert a szülők nem egy anyanyelvűek, és otthon ez a közös nyelv. Vagy éppen ez a következő célország nyelve. A magyar családok egy második „anyanyelv” miatt jelentkeznek ilyen óvodába, hiszen minél korábban kezdenek nyelvet tanulni, az a szakemberek szerint is annál jobban
beépül. Egyes kutatások szerint ez a rögzülési periódus hétéves korban zárul le, más vélemények szerint kitolódik a pubertásig.
Az azonban biztos, hogy a nyelvi környezetben való „tanulás” a legkönnyebb és legcélravezetőbb forma.
A nyelvi bölcsődékben, óvodákban általában ügyelnek arra, hogy egy nációból ne legyen több négy-öt gyereknél, az egy anyanyelvűek ugyanis azonnal megtalálják egymást, és azonnal váltanak az angolról a saját nyelvükre, holott az a cél, hogy csak angolul halljanak mindent.

Az említett bölcsődében és oviban például a vezető pedagógusok kivétel nélkül anyanyelvűek.
A gyerekek egyébként ugyanúgy játszanak, sportolnak, mint egy hagyományos óvodában, csak éppen angolul szólnak hozzájuk, és ők így válaszolnak – amikor már eljutnak odáig.
Sokszor éri az a vád az angol nyelvű óvodákat, hogy az ide járó magyar gyerekeknek a szókincse nem annyira gazdag, mert kevesebb magyar mesét, mondókát, dalt hallanak. De ez csak akkor igaz, ha otthon nem beszélgetnek a szülők eleget a gyerekkel, ha nem játszanak vele, ha nem mesélnek neki magyar meséket.
A nyelvi óvoda igazgatója állítja: ez az egyetlen hátrány sok előnyt hoz magával. – Azzal együtt, hogy nálunk semmi sem kötelező, az innen kikerült gyerekek mind tudnak olvasni, ilyen-olyan szinten. Arra is figyelünk, hogy ha egy gyermek szellemileg vagy testileg kilóg a saját csoportjából, átemeljük egy olyan szintre, ami jobban megfelel a képességeinek. Amit itt kapnak, számukra nem fárasztó, sőt, egyenesen szórakoztató, s 5-6 éves korukra kétnyelvűek lesznek.”

A szülők ma már általában tisztában vannak a nyelvtudás fontosságával, pontosan érzik, mekkora előnyt szerezhetnek gyerekeiknek, ha már kicsi korban, szinte észrevétlenül elsajátítanak legalább egy idegen nyelvet. Az is gyakori, hogy pl. egy angol
nyelvű óvodából nem angol nyelvű iskolákba viszik a gyerekeket, hanem a francia, az osztrák vagy a német modellt választják – így tágítva a kicsik határait.

Forrás: Nők Lapja 2011 május

A gyermeki önállóság kialakulása

Sok anyuka panaszkodik, hogy gyermeke egy társaságban nem elég bátor, nem elég önálló és szeretné, ha gyermeke magabiztosabb, határozottabb lenne, hogy meg tudja védeni magát a különböző helyzetekben és így önállóbban is viselkedjen. Mindenki arra törekszik, hogy aprósága akkor is képes legyen majd megállni helyét, amikor már elengedik a kezét! Nem sírós, szorongással teli, félénk csöppséget hagy a bölcsődében, óvodában.

A gyermeki önállóság kialakulása nagy mértékben múlik a szülői nevelésen. Itt az örök probléma: mennyire engedjük, feszítsük vagy lazítsuk a köztünk levő köteléket. Óvodáskorban mindenképp lazítani kell ezen a köteléken, mert ekkor gyermekünk önállósodási igényei nagymértékben megerősödnek: egyedül szeretne mindent csinálni, minden érdekli, mindent megérint, amit csak lehet. Akarata, ellenállása növekszik a szüleivel szemben, ha nem teheti, amit ő akar. Ebben az időszakban szülőként fel kell ismernünk, hogy önállósági törekvéseinek engedjünk, bizonyos korlátok mellett, ne megtörjük, hanem támogassuk őt, hiszen ez egyéniségének kibontakozását jelzi. Ha megtapasztalhatja, hogy pl.: kifolyik a kakaó, ha feldönti a poharat, összetörik a tányér, ha leejti- ebből tanul! Ettől még nem lesz rossz gyerek, csak a kíváncsiságát elégíti ki.

A szülő iránti bizalom, a megbízható kötődés lelki fejlődésének elsődleges feltétele. Ezt is ki kell- sok minden más mellett- fejlesztenünk. Pozitív élmények nyújtásával, szóbeli, cselekvő segítséggel, bíztatással és következetes odafigyeléssel.

Az önállóság mértékének engedése vagy gátlása nem egyszerű szülői teendő! Gyakran akadályozzuk gyermekünket türelmetlenségünk miatt. Egy kicsi gyerek képességei még fejletlenek, vágyai viszont erőteljesek, ezért ha sokszor ügyetlenkedik, akkor mi elvesztjük türelmünket: kivesszük kezéből, megcsináljuk helyette, odébb küldjük. Ezzel felrójuk hiányosságát, hibáit és később esetleg alkalmatlannak fogja érezni magát kicsit nehezebb feladatok elvégzésére, később emiatt is és bátortalanná válhat.

A másik önállóságot gátló tényező a túlzott szülői aggódás. Nem kell mindentől féltenünk gyermekünket, hiszen akkor később majd ő is fél belekezdeni akármibe. Természetesen érthető, ha féltjük, óvjuk őt a veszélyektől! Mégis azzal-ha gyakorivá válnak aggodalmas reakcióink- kioltódhat kicsinkben az új, az ismeretlen megismerésének vágya és bátorsága, “bevállalósága”. Ha nem tiltjuk el minden, akár veszélyessé válható dologtól, inkább igyekszünk megtanítani alkalmazásukat, korának megfelelő szinten elmagyarázzuk, megmutatjuk, együtt kipróbáljuk, akkor gyermekünk önállósági törekvéseiben sem teszünk kárt.

 

A gyermeki testbeszéd

Ha elég sokáig megfigyeljük gyermekünk mozdulatait, akkor testének beszéde segíthet bennünket, hogy megértsük a kicsi viselkedését, így a bennük lévő konfliktusokat könnyebben meg tudjuk oldani.

A testbeszéd sokkal fontosabb lehet, mint maga a beszéd. Egyes kutatások arra világítottak rá, hogy érzelmeinknek csupán 7%-át közöljük szóban, a többiről különböző nem verbális csatornákon keresztül szólunk. Ezenkívül a testbeszéd sokkal dinamikusabb, mert sokkal kevesebbet beszélünk, mint amennyi érzést képesek vagyunk kifejezni és ezzel a kicsi gyerekek is élnek.

A gyermek a testbeszéd során jobban meg tudja magát értetni a világgal, ezért is kell fokozottan figyelni arra, hogyan kommunikál gyermekünk a testével, mert ha megértjük őket, akkor kapcsolatunkat is erősíthetjük vele. Most nézzünk néhány példát, melyek jellemezhetik gyermekünk egyes érzelmeit.

Ha dühös, akkor általában keresztbe teszi a lábát és karját, nem szól, a szemöldökét összeráncolja. A feszültség oldása céljából még sokszor csapkod és rugdos a lábával.

Ha fél valamitől, akkor szorongatja a kezünket, hozzánk bújuk, hiszen így érzi magát biztonságban, ha érez bennünket. Ezenkívül erre az állapotra jellemző még az arcpír is, mely akkor jelentkezik, ha ismeretlen, számára kellemetlen másik felnőtt vagy idegen gyerek közeledik hozzá, akitől tart.

Ha dacol, akkor arca kifejezéstelen, így ekkor bármit mondhatunk, úgy tesz, mintha nem is hallana minket. Elhúzódik tőlünk, így jelezvén, hogy nem akarja megtenni, amit kérünk tőle. Vagy jellemző lehet az is, hogy ijesztgető gesztusként dühösen, közvetlen közelünkbe jön és arcát közel nyomja hozzánk.

Ha szeret vagy ragaszkodik, akkor hozzánk bújik, átölelt, szorosan mellénk ül, az ölünkbe kéredzkedik.

 

Érdemes intenzíven figyelni gyermekünk tekintetét, arcjátékát, gesztikulációját, testtartását, légzését, mozgását, távolságtartását, hiszen ezekkel a jelekkel kommunikál a legbiztosabban velünk. Az is fontos, hogy mikor gyermekünk testbeszédét figyeljük, akkor ne csak az ne csak egyes mozdulatokat vegyünk észre, hanem azok összességét, a körülményeket, azt a közeget, ahol történik ez a reakció, mert ez nagyban meghatározza jelentését. Ha pedig megtanultuk felismerni gyermekünk nonverbális jeleit, akkor igen könnyen kommunikálhatunk vele.

Miért jó az angol anyanyelvű óvoda?

Manapság egyre népszerűbb olyan óvodát választani, melyben valamilyen idegen nyelven (általában angolul) folynak a hétköznapok. Egyre több szülő választja ezt az óvodai formát, mert egyre többen ismerik fel, hogy milyen jelentősége és előnyei vannak, ha már gyermekük óvodáskorban el kezd valamilyen idegen nyelvet tanulni. Minél korábban kezdik, annál könnyebben és gyorsabban lehet vele eredményt elérni. Ha gyermekünk már korán megismerkedik az angol nyelvvel, akkor később sokkal könnyebben ér el magasabb szintre. Fontos tudni, hogy egy idegen nyelv elsajátításához a legmeghatározóbb kor az első 6 év.

Óvodánkban nagy hangsúlyt fektetünk a gyermek szókincsének bővítésére: eleinte ez úgyis csak az értés szintjére korlátozódik, később fogja csak szavakkal kifejezni magát. Nevelésünk kommunikáció központú: kezdetben a mindennapi élethelyzetek szavait, utasításait alkalmazzuk. Kisgyermekként pedig sokkal könnyebb a nyelvtanulást, hiszen itt az anyanyelv elsajátításához hasonlóan működik, nem tudatos folyamatról van szó. A nevelés célja nem a helyes, nyelvtanilag pontos kifejezés megtanítása, hanem a folyamatos nyelvhasználat.

Miért jó, ha gyermekünk már kiskorától kezdve több nyelvet használ? Dr. Kovács Judit, korai nyelvoktatási és kétnyelvűségi szakértő szerint az olyan gyermekeknél, akik korán megtapasztalják, hogy egy fogalomra több szóval is utalhat, később gondolkodása sokkal nagyobb mértékben lesz rugalmas és asszociatívabb, mint egynyelvű társaiké. Ebből következik, hogy sokkal könnyebben fognak tanulni is, hiszen különböző módokat találnak ki arra, hogy elsajátítsák a különböző tárgyak ismereteit.

A korán elsajátított idegen nyelv ismerete arra is képessé teszi ezeket a gyermekeket, hogy kulturális horizontjuk kitáguljon, így nagy a valószínűsége annak, hogy tisztelni fogja a nyelvet és az azt beszélőket is. Képes lesz szociális érzékenységgel fordulni a különböző kultúrák iránt, megérti és tiszteli kultúrájukat, elfogadja a nemzeti különbségeket. Ennek következtében sokkal nagyon mértékben lesz képes alkalmazkodni, bizalommal fordulni mások felé és könnyebben ért majd meg másokat, nyitottabb lesz a problémáik iránt.

 

Ha tehát angol nyelvű óvodát választunk gyermekünknek, azzal nemcsak azt érjük el, hogy több nyelven fog megszólalni, hanem nagymértékben segíthetjük őt a jövőbeli útja során.

Hogyan kezeljük a hisztit?

Minden gyermek átesik egyszer az úgynevezett dackorszakon. Azonban ez a korszak igen komoly kihívásokat jelent a szülők számára, hiszen ilyenkor gyermekük igen hajlamos a hisztire. Sokan nem is tudják, hogyan lehet megfelelően kezelni a hisztit. Igen jó megoldásnak tűnik, ha felnőttként képesek vagyunk elterelni a gyermek figyelmét egy más cél felé, így a kicsi megbékél, lenyugszik, hisztije eltűnik. Azonban ha ez a módszer nem hoz eredményt, akkor mást kell kipróbálnunk.

Ha a gyermek tesz valamit, akkor szülőként mi erre általában azonnal reagálunk. Ez jó is így, hiszen a kisgyermek így képes megtanulni, hogy az életben vannak olyan szabályok, melyeket neki is be kell tartania, el kell fogadnia. Amikor azonban összeütközésbe kerül a szülőkkel, „lázad” a szabályok ellen sokszor el kezdi a hisztijét is, hogy érvényesítse akaratát. Ilyenkor legcélravezetőbbnek az a megoldás tűnik, ha egyszerűen nem figyelünk rá, nem reagálunk a hisztire, hiszen így igen hamar elmúlik nála ez az állapot, mivel belátja, hogy a hiszti nem célravezető.

Ez egy szülőnek nem könnyű feladat, hiszen nehéz úgy tenni, mintha nem venné észre toporzékoló, hangoskodó kisgyermekét. Azonban tény, hogy sokkal eredményesebb megoldás, mintha a szülő nekiállna vitázni, veszekedni, kiabálni a gyermekkel.

Ha a gyermek azt látja, hogy nem zavar minket az ő pillanatnyi viselkedése, akkor a hiszti abbamarad. Viszont fontos tudnunk azt is, hogy ilyenkor a gyermek nagyon elfárad, idegrendszere kimerül, ásítgat, vagyis hagyjunk neki időt, amíg újra megnyugszik, így képessé válik a normális beszélgetésre. Ilyenkor elmondhatjuk neki, hogy mi volt a gond és, hogy fontos az a szabály, amit nem akart betartani. Mikor már megnyugodott, akkor érdemes magunkhoz hívni és bizalommal, csendesen meghallgatni, hogy mi volt a baj. Fontos, hogy érezze, hogy ránk számíthat, mi megértjük őt, és ilyenkor kerüljük el a kioktató hangnemet is, mert az a legkevésbé sem célravezető. Nagyon nehéz tudatosan, tervszerűen viselkednie mindig a felnőttnek  is, de lehetőséget kell adnunk a kicsinek, hogy képes legyen befogadni, amit meg akarunk értetni vele- mindig van megoldás, a problémák hiszti nélkül is megoldhatóak.

 

Óvodánkról

Az óvoda és a bölcsőde azok a közegek, ahol gyermekünk napjai nagy részét tölti: itt tanulja meg először, hogyan kell másokhoz alkalmazkodnia és itt szerzi meg első barátait is. Az bölcsis és ovis évek alatt gyermekünk sokat fejlődik mind fizikailag és mind érzelmileg, ezért is nem mindegy, milyen óvodát választunk a számára.

Óvodánkban magasan képzett pedagógusok dolgoznak, akik maximális erőfeszítéssel és szeretettel végzik munkájukat, hogy az Ön gyermeke számára az óvoda egy olyan légkört jelentsen, mely boldoggá, kiegyensúlyozottá teszi őt. Fontosnak tartjuk, hogy fejlesszük a gyerekek önbizalmát, tágítsuk érdeklődési körüket és a lehető legtöbb sikerélményben részesítsük őket. Intézményünkben nagy hangsúlyt kap a szociális és érzelmi területek tudatos fejlesztése, melyek a gyermekek beilleszkedését és sikeres iskolai felvételét biztosítják.

A Happy Kids óvodában angol nyelven fejlesztjük a gyermekeket. Az sem jelent gondot, ha az Ön gyermeke nem beszéli a nyelvet, hiszen angol anyanyelvű, szakképzett oktatóink megfelelő tapasztalattal és képzettséggel rendelkeznek, hogy a gyerekeket a lehető leggyorsabban a megfelelő nyelvi szintre hozzák. Segítséget nyújtunk minden gyermeknek abban, hogy hatékonyan tudjon kommunikálni az óvodában használt társalgási nyelven (angol), miközben tiszteletben tartjuk saját anyanyelvét.

Óvodánkba a gyermekek többsége különböző országokból érkezik, így nagyon fontos, hogy megtanítsuk minden gyermek számára, hogyan fogadja el mások kultúráját, hogyan viszonyuljon az egyes nemzeti sajátosságokhoz.

Kislétszámú csoportokban működünk, ami lehetőséget ad arra, hogy minden egyes gyermeknek egyéni fejlettségi szintjének megfelelő feladatokat biztosítsunk, így megadva számára az egyéni fejlődést és a sikerélményt.

Igen fontos számunkra a környezettudatosságra való nevelés is, valamint az egészséges életmód szokásainak kialakítása, formálása.

 

Óvodánkban a gyermeke kiegyensúlyozott, boldog, szeretetteljes környezetben töltheti mindennapjait, így aktív, másokat megértő, nyitott, segítőkész iskolás válik majd belőle.