A gyermeki testbeszéd

Ha elég sokáig megfigyeljük gyermekünk mozdulatait, akkor testének beszéde segíthet bennünket, hogy megértsük a kicsi viselkedését, így a bennük lévő konfliktusokat könnyebben meg tudjuk oldani.

A testbeszéd sokkal fontosabb lehet, mint maga a beszéd. Egyes kutatások arra világítottak rá, hogy érzelmeinknek csupán 7%-át közöljük szóban, a többiről különböző nem verbális csatornákon keresztül szólunk. Ezenkívül a testbeszéd sokkal dinamikusabb, mert sokkal kevesebbet beszélünk, mint amennyi érzést képesek vagyunk kifejezni és ezzel a kicsi gyerekek is élnek.

A gyermek a testbeszéd során jobban meg tudja magát értetni a világgal, ezért is kell fokozottan figyelni arra, hogyan kommunikál gyermekünk a testével, mert ha megértjük őket, akkor kapcsolatunkat is erősíthetjük vele. Most nézzünk néhány példát, melyek jellemezhetik gyermekünk egyes érzelmeit.

Ha dühös, akkor általában keresztbe teszi a lábát és karját, nem szól, a szemöldökét összeráncolja. A feszültség oldása céljából még sokszor csapkod és rugdos a lábával.

Ha fél valamitől, akkor szorongatja a kezünket, hozzánk bújuk, hiszen így érzi magát biztonságban, ha érez bennünket. Ezenkívül erre az állapotra jellemző még az arcpír is, mely akkor jelentkezik, ha ismeretlen, számára kellemetlen másik felnőtt vagy idegen gyerek közeledik hozzá, akitől tart.

Ha dacol, akkor arca kifejezéstelen, így ekkor bármit mondhatunk, úgy tesz, mintha nem is hallana minket. Elhúzódik tőlünk, így jelezvén, hogy nem akarja megtenni, amit kérünk tőle. Vagy jellemző lehet az is, hogy ijesztgető gesztusként dühösen, közvetlen közelünkbe jön és arcát közel nyomja hozzánk.

Ha szeret vagy ragaszkodik, akkor hozzánk bújik, átölelt, szorosan mellénk ül, az ölünkbe kéredzkedik.

 

Érdemes intenzíven figyelni gyermekünk tekintetét, arcjátékát, gesztikulációját, testtartását, légzését, mozgását, távolságtartását, hiszen ezekkel a jelekkel kommunikál a legbiztosabban velünk. Az is fontos, hogy mikor gyermekünk testbeszédét figyeljük, akkor ne csak az ne csak egyes mozdulatokat vegyünk észre, hanem azok összességét, a körülményeket, azt a közeget, ahol történik ez a reakció, mert ez nagyban meghatározza jelentését. Ha pedig megtanultuk felismerni gyermekünk nonverbális jeleit, akkor igen könnyen kommunikálhatunk vele.