Nyelvtanulás – de mikor?

Mindennapos jelenet: egy külföldi próbál információt kérni honfitársunktól, aki zavartan hebeg valamit, majd elsiet. Nem mindennapos
jelenet: a turistát egy öt év körüli kisfiú igazítja útba – tökéletes angolsággal.
Hogy is van ez?

„A hozzánk járó gyermekeknél ez természetes
– mondja Suzy Jones a Happy Kids Bölcsőde és Óvoda oktatási igazgatója. –
Könnyen, magától értetődően jutnak el ide, a szó valódi értelmében mi nem tanítjuk őket idegen nyelvre, nincsenek angol óráink.
Nálunk az egész élet folyik angolul, és nem csak a nyelvhasználat, de a pedagógiai módszertanunk is angolszász alapokra épül.”
Ebben az óvodában a gyerekekkel kis létszámú csoportokban foglalkoznak a pedagógusok, így mindegyikükre kellő figyelem jut.
Van 3-4, 4-5 és 5-7 éves csoportjuk, viszont abban egy kicsit eltérnek a hagyományos óvodáktól, hogy hozzájuk már 18 hónapos kortól hozhatják a piciket. A legkisebbek maximum tizenketten lehetnek.

Hogy kik és miért íratják angol nyelvű óvodába hazánkban a gyerekeiket? Sok külföldi család van, akik átmenetileg hazánkban élnek, és nekik fontos, hogy a gyermekük tökéletesen beszélje az angolt – sokszor éppen azért, mert a szülők nem egy anyanyelvűek, és otthon ez a közös nyelv. Vagy éppen ez a következő célország nyelve. A magyar családok egy második „anyanyelv” miatt jelentkeznek ilyen óvodába, hiszen minél korábban kezdenek nyelvet tanulni, az a szakemberek szerint is annál jobban
beépül. Egyes kutatások szerint ez a rögzülési periódus hétéves korban zárul le, más vélemények szerint kitolódik a pubertásig.
Az azonban biztos, hogy a nyelvi környezetben való „tanulás” a legkönnyebb és legcélravezetőbb forma.
A nyelvi bölcsődékben, óvodákban általában ügyelnek arra, hogy egy nációból ne legyen több négy-öt gyereknél, az egy anyanyelvűek ugyanis azonnal megtalálják egymást, és azonnal váltanak az angolról a saját nyelvükre, holott az a cél, hogy csak angolul halljanak mindent.

Az említett bölcsődében és oviban például a vezető pedagógusok kivétel nélkül anyanyelvűek.
A gyerekek egyébként ugyanúgy játszanak, sportolnak, mint egy hagyományos óvodában, csak éppen angolul szólnak hozzájuk, és ők így válaszolnak – amikor már eljutnak odáig.
Sokszor éri az a vád az angol nyelvű óvodákat, hogy az ide járó magyar gyerekeknek a szókincse nem annyira gazdag, mert kevesebb magyar mesét, mondókát, dalt hallanak. De ez csak akkor igaz, ha otthon nem beszélgetnek a szülők eleget a gyerekkel, ha nem játszanak vele, ha nem mesélnek neki magyar meséket.
A nyelvi óvoda igazgatója állítja: ez az egyetlen hátrány sok előnyt hoz magával. – Azzal együtt, hogy nálunk semmi sem kötelező, az innen kikerült gyerekek mind tudnak olvasni, ilyen-olyan szinten. Arra is figyelünk, hogy ha egy gyermek szellemileg vagy testileg kilóg a saját csoportjából, átemeljük egy olyan szintre, ami jobban megfelel a képességeinek. Amit itt kapnak, számukra nem fárasztó, sőt, egyenesen szórakoztató, s 5-6 éves korukra kétnyelvűek lesznek.”

A szülők ma már általában tisztában vannak a nyelvtudás fontosságával, pontosan érzik, mekkora előnyt szerezhetnek gyerekeiknek, ha már kicsi korban, szinte észrevétlenül elsajátítanak legalább egy idegen nyelvet. Az is gyakori, hogy pl. egy angol
nyelvű óvodából nem angol nyelvű iskolákba viszik a gyerekeket, hanem a francia, az osztrák vagy a német modellt választják – így tágítva a kicsik határait.

Forrás: Nők Lapja 2011 május